![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
az első fordítás
Írói előszó:
Harry kész arra, hogy végleg száműzze a ráhúzott Aranyfiú-szerepet, és végre kézbe vegye az irányítást saját élete fölött. Sajnos, vagy inkább szerencsére, a sors még mindig tartogat számára meglepetéseket.
Az első öt könyv után játszódik - alternatív hatodév, erős Severitus szál és mardekáros Harry :)
A fordítás hirtelen ötlettől vezérelve indult el - de mivel nagyon élvezem a dolgot, szerintem a jövőben még többet fogok csinálni :D
Természetesen engedélyt kaptam rá a mű szerzőjétől - akinek innen is sok-sok pacsi a kiváló alkotásaiért - az eredeti szerzői jogokhoz viszont semmi közünk ;)
És mindenkinek köszönöm az eddigi sok jó kritikát a Merengőn!
1. fejezet
El sem hiszem, hogy ennyire mélyre süllyedtem. Harry újfent visszaérkezett a Dursley házba. Csak hevert az ágyán a plafont bámulva, és próbálta átgondolni az életét. Veszélybe sodortam a barátaimat, és a halálba vezettem Siriust a saját hülyeségem miatt. Felteszem, megérdemlem, hogy megint itt ragadjak.
Harry dühös volt. Nem annyira, amennyire kellett volna, de ahhoz eléggé, hogy nekiálljon kitalálni valamiféle megoldást. Úgy okoskodott, hogy muszáj lennie valaminek, amit tenni tud. Talán Siriust nem képes visszahozni, de pokolian biztos, hogy van olyan út, melyet választva megvédheti a barátait. Elég veszélynek tette már ki őket az elmúlt évek során. A Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra vezetni őket volt az utolsó csepp a pohárban. Egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy még egy olyan halálos hibát ejtsen, mint amilyen az is volt.
Harryt üldözte ugyan a bűntudat, de nem volt annyira bolond, amilyennek mások hitték. Tisztában volt azzal, hogy rengeteg hibát vétett, de sokat elmélkedett az elmúlt pár hétben a történteken. Végül arra a következtetésre jutott, hogy főszerepet játszott a katasztrofális mentési akcióban ugyan, de legvégső soron a felelősség Voldemortot terheli.
Most, hogy a jóslat tartalmát felfedték előtte, Harry végre ráeszmélt, mennyire személyesek is a dolgok közte és Voldemort között. Voldemort megölte a szüleit, Cedricet és most Siriust. Megpróbálta megölni Arthur Weasleyt is múlt évben. Voldemort lassacskán mindent elvett tőle, és Harry ezt megelégelte; mostanra már igazán ki volt akadva.
Konklúzióinak egyike az volt, hogy Voldemort nemhogy elvette tőle a gyerekkorát, elég sokat sikerült elvennie a fiatalkorából is. A normális tinédzsereknek túlzóan féltő szülőkkel kéne foglalkozniuk, barátok és barátnők miatt kéne aggódniuk, a tanulásra koncentrálva, és az idejüket a barátaikkal töltve. Nem elmebeteg halálfalókkal és az őrült vezetőjükkel kéne küzdeniük.
Harry rájött, hogy ideje néhány fontos változástatást eszközölnie az életében. Rohadtul kezdett belefáradni abba, hogy mások kedvükre irányítják. Voldemort miatt arra kényszerült, hogy a Dursleykkel éljen, folyton figyelnie kellett a háta mögé, őt és a barátait pedig állandóan veszély fenyegette.
Ahogy Harry ezeket sorba vette, ráeszmélt, hogy a 'világos' oldal és a varázsvilág többi része ugyanúgy kormányozza őt. Az évek alatt hagyta, hogy az Aranyfiú-kép uralkodjon fölötte. Tudta, hogy a számtalan elváráshoz fel kell nőnie.
Ezen a ponton Harry több mint hajlandó volt arra, hogy viselje annak a feladatnak a felelősségét, ami szerint neki kell végeznie Voldemorttal valahogy. Azonban arra már többé nem érzett hajlandóságot, hogy mindezt az Aranyfiú-köntösben tegye meg. Ha fel kell vennie a harcot Voldemorttal, a saját módszere alapján fogja megtenni – nem Voldemort módszerével, vagy bárki máséval.
Harry készen állt egy kis lázadásra.
* * * * *
Ezen új elhatározás tükrében Harry úgy készült a következő napra, hogy tárt karokkal fogadhasson néhány változtatást. Miután eltöltött némi időt az új külsejének megtervezésével, úgy döntött, kezdetnek a legjobb lesz egy kis túrát tenni Londonban. A figyelmeztetések, melyeket Dursleyék kaptak a barátaitól a vasútállomáson egészen megkönnyítették számára a dolgokat. Úgy tűnt, a Dursleyk figyelembe vették őket, és békén hagyták Harryt.
Sajnálatos módon ezen baráti figyelmeztetéseknek volt köszönhető az is, hogy a ház körül volt véve olyanokkal, akik – ebben biztos volt – a Rend megbízásából figyeltek rá. A kérdés az volt, hogyan tud eljutni Londonba anélkül, hogy őrszemei észrevennék. Valahogy a Gringottsba is be kellett mennie a pénzéért, mielőtt a mugli London felé venné az irányt. Harry végül úgy határozott, ad egy esélyt a láthatatlanná tevő köpönyegének, és bőszen reménykedik, hogy nem Mordon az egyike az aznapi megfigyelőinek.
* * * * *
Úgy látszott, a szerencse kivételesen Harry pártjára állt. A láthatatlanná tevő köpeny sikert hozott. Képes volt kijutni alatta a házból, majd felszállt egy Londonba tartó buszra, és még a Gringottsba is eljutott a Foltozott Üsttől anélkül, hogy bárki ráismert volna. Mostanra egyedül volt egy teli erszény pénzzel – már csak azt kellett eldöntenie, hol kezdi elkölteni!
Úgy döntött, szimplán elkezd sétálni, és hagyja, hogy a lába vezesse előre. Végül egy olyan üzletnél lyukadt ki, aminek a bejáratánál néhány fiatal ácsorgott. Kezdésképp jó helynek látszik, jegyezte meg magában Harry, megeresztve egy száraz mosolyt.
Benyitott, s egyből megbizonyosodhatott róla, hogy ebben a boltban képes lesz egy teljesen új stílust előteremteni. A felkínált ruhák egyáltalán nem voltak szokványosak. Körbepillantva egy csomó vele egyidősnek tűnő embert látott, akik vásárolgatással töltötték ott az idejüket. Nyilvánvalóan népszerű hely volt. Harry ugyan készen állt egy új stílus kialakítására, de azt is felismerte, hogy segítségre lesz szüksége. Látva, ahogy egy csoport őt bámulja kíváncsian, úgy döntött, kézbe veszi a kezdeményezést, és elindult feléjük segítséget kérni.
– Hé, arra gondoltam, hogy talán ki tudnátok segíteni kissé. Új külsőt szeretnék. – Végigmérte magát egy lemondó pillantással. Még mindig főképp Dudley levetett ruháit hordta, és az oly megszokott szemüvege pedig változatlanul ugyanaz a régi darab volt, amit mindig is viselt. – Nyilvánvalóan ez a lelakott kinézet bőven javulásra szorul.
A csapat fiatal, akiket megközelített elismerően néztek rá. A két lány és a srác némi töprengést követően úgy tűnt, végül arra az eredményre jutott, hogy rejlik Harryben lehetőség. Egy pillanatra összenéztek, mielőtt az egyikük megszólalt.
– Szia, a nevem Alyssa – kezdett bele az egyik lány –, ők pedig a barátaim Kathrine és Sam. Úgyis eléggé unatkoztunk, szóval valószínű segíthetünk neked. Érdekes kihívásnak tűnik – mondta vigyorogva.
– A nevem Harry. Ja, asszem kijelenthetjük, hogy 'ennek' a külsőnek – lengette meg maga előtt a kezét –, határozottan mennie kell – jelentette ki, viszonozva a vigyort.
Ezzel négyesük belefogott a vásárlásba. Csakhamar belökték Harryt egy öltöző fülkébe, és mindhárom új ismerőse felkészült egy új stílus megalkotására.
* * * * *
Harry megint csak a hátán feküdt az ágyában. Annyi különbséggel, hogy az ominózus találkozás óta elmúlt néhány hétre emlékezett vissza. Bejött neki az új szexi rossz fiú stílus, amit összehozott. Magában vigyorogva arra gondolt, milyen jól érezték magukat a legújabb barátaival. A kapcsolatuk kétségtelenül nem gyökerezett mélyen, ennek ő is tudatában volt, de igazán hálásnak érezte magát, hogy aznap beléjük futott.
Nem csupán új külsőre tett szert; sokat tanult a szexről is. Mikor megemlítette, hogy még mindig szűz, legfrissebb haverjai ezt a kihívást is felvállalták. Harry tudta, hogy bármikor meghalhat. Elfogadta ezt a tényt. Másfelől nézve, nem tervezte, hogy szűzként távozik az élők közül. Nos, ez egy olyan probléma volt, mely mostanra megkérdőjelezhetetlenül megoldódott! Az ismerősei jóval többre tanították a divatnál. Példának okáért Harry megtapasztalhatta, hogy határozottan biszexuális.
Elképesztő volt Harry számára, ahogy az önbizalma az ég felé szárnyalt ebben a pár hétben. Azt világosan látta, hogy ez részben a szemléletváltásának tudható be, ami a nyár elején vette kezdetét. De az új külseje jóval többet nyújtott számára, mint amire fogadni mert volna.
Annak a bizonyos legelső Londonban eltöltött napnak a végére érve már teljesen máshogy nézett ki. Nem volt az a makulátlanul tiszta Aranyfiú többé. Fekete bőr csípőnadrág volt rajta, feszes fekete pólóval. Szintén fekete bokacsizmáit ezüst kapcsok díszítették. Kontaktlencséket szerzett, és megszabadult az arcát eddig eltakaró nehéz szemüvegtől. Már ez az egyetlen tény drasztikusan megváltoztatta a megjelenését. Ezt kiegészítve a gyémántkővel, amit fülbevalóként viselt, a jófiúból rosszá változott – és imádta!
Valahogy az új társasága még arra is rábeszélte, hogy bemenjen egy tetováló szalonba. Annak a felismerésnek megadva magát, hogy jól menne a mardekáros oldalához, úgy döntött, a tetoválás keresztben fogja átszelni a derekát. Nem volt benne biztos, hogy miért, de a minta két egymásba fonódott kígyót ábrázolt – egy fekete és egy ezüst színűt.
Mindhárom társa egyöntetűen úgy határozott, hogy rendkívül szexisen fest az új külsejével, és ez olyan úton fizetődött ki, melyre Harry eredetileg nem gondolt. Két héttel később jóval több szexuális tapasztalattal rendelkezett, mint amennyire egész életében számított volna. Mostanra olyan magabiztosságot érzett magában, amit kifejezetten szeretett.
Sajnos még mindig Dursleyéknél volt megragadva. Sokkal biztosabb volt magában, mindazonáltal még mindig nem volt ötlete, mit is tegyen Voldemorttal. Már minden egyes házi feladatot elkészített, amit a nyárra adtak fel nekik, azokat a tanórán kívüli tevékenységeket kivéve, melyeket házon kívül lehetett csak kivitelezni. Tudta, hogy annyi tudást kell felhalmoznia, amennyire csak képes, ha valaha is le akarja győzni Voldemortot. Szexi új külső, vagy sem, a tudás hatalom.
A láthatatlanná tevő köpeny lehetségessé tette számára, hogy az őrzői elől észrevétlen kiszökjön a házból, de arra esélye sem volt, hogy vásárolni mehessen az Abszol útra, és ezt nagyon is tudta. Pedig könyvekre szüksége volt; a tudásra szüksége volt.