Egy Malfoy íze - 17. fejezet

[laraflame]

Éééés a beígért jutalom! Élvezzétek :D

17. fejezet

 

 

Abban a pillanatban, amint visszaértek Harry szobájába, Draco máris az ágy felé lökte Harryt egészen addig, míg Harry nevetve omlott hátra.

 – Ennyire mohón vágysz begyűjteni a jutalmadat, amiért jól viselkedtél a griffendélesekkel? – vigyorgott Harry önelégülten.

 – Így van. Azt hiszem nagyon jól viselkedtem ahhoz képest, hogy az oroszlán barlangjában voltunk – jelentette ki Draco gőgösen, kezét csípőre téve. – Azután meg még várni kényszerítettél vacsora utánig.

Harry kuncogott.

 – Nem voltam benne biztos, hogy engednéd elhagynom a hálószobát, ha már egyszer végre idebenn tudsz.

 – Hát az átkozottul biztos, hogy nem mész innen sehova – Draco majdhogynem dorombolta, ahogy tekintetével végigkalandozott Harry ágyon elterülő testén.

Harry szemébe pajkos ragyogás költözött.

 – Vetkőzz nekem – parancsolta halkan.

Draco szemei kitágultak, mielőtt enyhén elhomályosodtak volna a számító vágytól. Draco hátrált egy lépést, és lassan elkezdte kibontogatni talárja kapcsait.

Harry felült, és gyorsan megszabadult a saját talárjától, a pálcáját elővéve pedig különböző védelmeket rakott fel közben; főképpen csendbűbájokat, és olyan varázslatokat, melyek jeleznek az apjának, hogy ne lépjen be figyelmeztetés nélkül a szobába. Visszaheveredve az ágyra Harry a könyökére támaszkodott, ahonnan jobban képes volt figyelemmel kísérni a látványt.

Draco eddigre már végzett a talárjával, s mikor Harry végre újból ledőlt, lassú mozdulatokkal lerázta a talárt a válláról, s hagyta lecsúszni a karján. Harry öntudatlanul előre megnyalta az ajkát.

Draco öltözete majdnem mindig formálisabb volt Harryénél. Ma rászabott szürke szövetnadrágot viselt, ami tökéletesen illeszkedett az alakjához, ahogy az egyszerű, fehér, végig gombos selyeming is.

A talárt félrehajítva Draco a nyakánál kezdte kibújtatni inge gombjait a hozzájuk tartozó gomblyukakból. Harry szemei azokra a hosszú, sápadt ujjakra szegeződtek, amik ügyesen teljesítették feladatukat.

Harry keményen nyelt tudatára ébredve annak, hogy azok a bizonyos ujjak nagyon is tökéletesen végzik  dolgukat, bármi legyen az – akár csupán egy ing kigombolása, hozzávalók felszeletelése egy bájitalhoz, vagy – és ez a legfontosabb –, Harry kényeztetése.

Az ujjak átváltottak a mandzsettagombokra, ezzel elérve, hogy az ing végre szétnyíljon, és Harry felsóhajtott örömében, nagyra értékelve a feltárt bőrfelületet. Draco kellemesen izmos volt, és Harry tapasztalatból tudta, hogy az a mellkas hihetetlenül puha és sima az izmok keménysége fölött.

Újból az ujjak kerültek figyelme központjába, ahogy Harry elnézte, hogyan húzzák ki az ing betűrt derekát a nadrágból, felfedve Draco köldökét. Harrynek erős késztetése támadt, hogy belenyaljon, tudva, hogy Draco megvonaglana tőle. Ehelyett Harry inkább figyelte, ahogy az ujjak könnyedén végigsimítva haladnak felfelé az izmos felsőtesten, hogy hirtelen lesöpörjék a vállról a szövetet. A selyem kellemesen izmos karok vonalát követve csúszott egyre lejjebb, kecsesen lehullva egy kupacba a padlóra.

Harry mohón követte tekintetével a hosszú, sápadt ujjakat, melyek a vállakról most rózsaszín mellbimbókra szökkentek. Nem Harry volt az egyetlen, aki felnyögött, ahogy azok az ujjak komótos köröket jártak, mielőtt keményedésig dörzsölték a mellbimbókat. Nem került sok időbe, hogy az ujjak még lejjebb vándoroljanak.

Még egyszer bebizonyították hozzáértésüket, mivel gyors munkával túljutottak Draco övcsatján. Harry tekintete követte a sárkánybőr vonalát, ahogy át lett húzva az övet tartó hurkokon. Draco az arca elé emelte az övet, Harry figyelmét magára terelve.

Harry nem volt biztos abban, kit indított be jobban ez az érzéki előadás, mikor tekintete összefonódott Dracóéval. Draco szemét félig lehunyta, s írisze fénylő ezüstbe fordult. Tekintetét áthatotta nyilvánvaló vágyakozása. Draco végigvezette középső ujját az alsó ajkán, s Harry pillantását ezzel újfent elterelte.

Draco kidugta nyelvét, végignyalva az ujján. Harry hangosan felnyögött, mikor Draco a szájába siklatta azt a sápadt ujjat, és szopni kezdte. Az a nedves ujj halk hang kíséretében csusszant elő Draco szájából, s mozdult tovább, hogy finoman körözzön a sápadt, rózsaszín mellbimbók körül.

Draco halkan, csábítón felnevetett.

 – Élvezed? – kérdezte. Harry buzgón bólogatott, újabb halk nevetést váltva ki Dracóból.

Harrynek fikarcnyi kétsége sem volt afelől, hogy Draco is minden pillanatát élvezi a dolognak.

 – Oh, istenekre, Draco. Siess! – kiáltott fel Harry vágytól rekedt hangon.

Draco áthelyezte a súlypontját, és a mozdulatból, valamint a hangokból ítélve Harry biztosra vette, hogy Draco lerúgta a cipőit, talán még a zoknikat is. Ámbár Harry le nem vette volna a szemét azokról a gyors ujjakról, hogy ellenőrizhesse; most azok az ujjak éppen légiesen siklottak át a feszes has fölött.

Csupán röviden időztek a nadrág gombjánál, mielőtt gyorsan kiszabadították azt. Harry szeme mohón tapadt a látványra, ahogy a hüvelykujj csatlakozott a mutatóhoz, hogy lassan lehúzzák a cipzárt, szénszürke boxert felfedve. Az az oda nem illő gondolat futott át Harry agyán, hogy Dracóra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ne lenne színkoordinált.

Érzéki csípőmozdulattal a nadrág a padlóra hullott, csak hogy kilépjenek belőle, és félredobják. Harry újra keményen nyelt, élesen tudatában annak, hogy már csak egyetlen egy ruhadarabnak kell mennie.

Draco kemény merevedése tisztán kirajzolódott a puha selyemanyagon, és Harry felnyögött látva a nedvességet, amit a szivárgó előváladék okozott.

 – Vedd le – suttogott Harry. – Mindenedet látni akarom.

 – Mmmm – mormolta Draco egyetértően, s fürgén lehúzta vékony csípőjéről a boxert, és kilépett belőle, aminek köszönhetően végre minden ruhájától megszabadulva állt ott.

Harry tekintete fel-le járt Draco testén. Draco vékony, izmos felépítése Harry véleménye szerint teljes mértékben tökéletes volt, és ezt el is mondta Dracónak.

 – Gyönyörű vagy, Draco – lehelte Harry. – Gyere ide.

Draco elegánsan az ágyhoz lépett, ahol is Harry azonnal átkarolta a derekánál fogva, és az ágyra húzta – egyenesen saját magára. Draco ugyanolyan mohó volt, akárcsak Harry, és kezét Harry hajában ökölbe szorítva száját Harryére tapasztotta.

A csók mély volt, szenvedélyes, tele tűzzel. A forró hév és vágy szabadon áramlott közöttük; a fantasztikus érzések mindkettejükre mélyen hatással voltak. Hosszú perceket töltöttek el így, egyszerűen csókolózva. Ugyanakkor valójában semmi egyszerű nem volt benne.

Lassacskán Harry engedélyt adott magának, hogy keze elkalandozzon. A szenvedélyes csókot soha meg nem szakítva felsiklatta kezét Draco oldalán, amivel azelőtt Draco csípőjét tartotta szilárdan egy helyben.

Dracő bőre olyan hihetetlenül puha és sima volt, és Harry élvezte a tapintását. Érezte a remegéseket is, amik átcikáztak Draco testén, amikor Harry erős keze a hátára csúszott. Keze fel-le bejárta Draco egész hátát, érintésével majdnem inkább masszírozva, semmint cirógatva, tekintetbe véve erőteljes szorítását.

Mígnem keze még lejjebb simított, hogy keményen rámarkoljon Draco fenekére. Draco száját mélyről jövő nyögés hagyta el, s erősen zihálva elszakította magát a csókból.

 – Merlinre, annyira jó veled – suttogta Harry Draco fülébe aprókat harapdálva az érzékeny bőrön.

Draco összefüggéstelenül motyogott, elveszve a szenzációs érzésben. Harrynek sikerült visszanyernie kontrollját, Dracóéval együtt, és újra lefogta Draco csípőjét. Draco nyöszörgött a csodálatos súrlódás elvesztése miatt, ami addig keletkezett közöttük.

Harry hirtelen átfordította őket úgy, hogy ő feküdjön Draco fölött. Harry egy különösen érzékeny pontot szívogatott Draco nyakán, majd nyelvével nyugtatón végignyalt rajta.

 – Jó érzés a testednek feszülő bársony? – mormolta Harry, nyelvével nedves csíkot húzva vissza Draco füléig.

Harry még most is teljesen fel volt öltözve, egyedül az iskolai talárja nem volt rajta. Sötétzöld, puha bársonynadrágot viselt és ezüstszín, végig gombos inget – mardekáros színek. Még egy kósza gondolat suhant át Harry elméjén, méghozzá az, hogy a mardekáros színek helyénvalónak tűnnek egy mardekáros elcsábításához. Harry nem volt egészen biztos benne, hogy ki csábít el kit, noha az adott pillanatban Harryé volt az irányítás.

Harry változatlanul szorosan tartotta Draco csípőjét, habár Draco ínycsiklandozóan vonaglott alatta, próbálva visszaszerezni a súrlódást, s kétségkívül rendkívül élvezve annak a puha bársonynak az érintését magán. Módfelett érzéki élmény volt.

 – Iggen – sziszegte Draco.

Harry lenyomta a csípőjét, keményen egymásnak szorítva erekciójukat, s csak azután csúsztatta végig saját bársonyba burkolt merevedését Draco farka mellett. Harrynek fogalma sem volt róla, hogy a bársonyt átitatott nedvesség Dracótól, vagy tőle származott. Ha csak egy kicsit is összeszedettebb lett volna, rájött volna, hogy mindkettejüktől.

Attól a félelemtől vezérelve, hogy ennek így sokkal hamarabb lesz vége, mint ahogy azt Harry akarta, Harry váratlanul felült, és elhúzódott Draco testétől.

 – Dustin? – nyafogott Draco.

Harry nem válaszolt, miközben felállt, s elkezdte levenni a saját ruháit. A mozdulatai nem voltak éppen sietősek, de határozottan nem hasonlítottak ahhoz a lassú, érzéki vetkőzéshez sem, amit Draco adott elő korábban.

Draco élénken figyelte, ahogy Harry ruhái elváltak a testétől. Harry izgalma nagyon is nyilvánvaló volt, és Draco megint nyöszörgött a látványtól.

Harry csak állt egy pillanatig lenézve Dracóra, végignyalva ajkain az előtte fekvő felséges test látványától. Harry macskaszerűen kecsesen siklott vissza az ágyra, lopakodón cserkészve be zsákmányát széjjelebb tolta egymástól Draco lábait, hogy kinyújtózhasson közöttük.

Harry egyetlen nagy lendülettel végignyalta Draco erekcióját a tövétől a hegyéig, közben szempilláin keresztül nézve fel Dracóra. Draco lehunyta szemeit, képtelenül arra, hogy nyitva tartsa őket, míg mély nyögés szakadt fel torkából.

Elégedetten a válasszal, amit kapott Harry lelkesen látott neki választott feladatának. Egyik kezével Draco merevedésének tövét szorítva, hogy helyben tartsa, Harry lenyaldosta a makkon csillogó előváladékot.

Még egy ellenállhatatlan Malfoy-íz, gondolta Harry vigyorogva. Az alatta fekvő fiú ezerszer élvezetesebb volt, és jobban illett Harry ízléséhez egy csomag Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsénál.

Harry nyelvével körözött kicsit a makk körül, mielőtt egy különösképp érzékeny ponthoz nyomta volna rögtön mögötte ezzel elérve, hogy Draco felnyögjön, és megemelje csípőjét az élvezettől. Harry úgy mozdult, hogy szabad kezét erősen Draco csípőjére helyezhesse, hatásosan az ágyhoz szegezve őt.

Harry megint felnézett Dracóra szempillái alól, míg nyelvét ki-kidugva nyalogatta a merevedését. Draco szeme szorosan le volt zárva, kezével a lepedőt markolta.

 – Draco, nézz rám – utasította Harry lágyan.

Draco szeme lassan kinyílt, hogy kábultan Harryre nézhessen.

 – Ó, istenek – nyögte a látványra, ahogy Harry a lábai között térdel, és nyelvével továbbra is kényezteti a makkját.

Harry mosolygott.

 – Tartsd nyitva a szemed, és nézd – suttogta Harry.

Draco bólintott, ugyanakkor szeme felfelé pördült, mikor Harry először zárta össze száját a farka körül, s engedte be mélyen magába. Harry gyengéden szopta, és nyelvével alul hozzáértőn nyalta végig Draco farkát.

Egyik kezét Draco csípőjén tartva Harry a másik kezét Draco heréihez emelte, hogy finoman masszírozza és morzsolgassa őket az ujjaival. Ugyanabban a pillanatban száját lassacskán lejjebb csúsztatta Draco erekcióján, mígnem az egészet elnyelte, és orrát édes illatú, aranyszín hullámos szőrzet közé temette.

Draco száját élvezetteli kiáltás hagyta el, s kezei elindultak Harry feje irányába, ujjai szorosan markoltak a hollószín tincsekbe. Harry nem hitte, hogy sokáig ki fog még tartani, Dracóról nem is beszélve, azokból az elképesztő hangokból ítélve, amik csak úgy ömlöttek ajkáról.

Harry kényelmesen jártatta fel-le száját a Draco kezei keltette nyomás ellenére, melyek próbálták rávenni, hogy gyorsabban csinálja. Visszafelé tartva Harry erősen rányomta nyelvét a nagy érre, és nem engedett a nyomásból addig, míg el nem érte a makkot. Végighúzva egyszer nyelvét a hasítékon Harry újra vissza visszaejtette fejét egészen a tőhöz.

Harry érezte előre megfeszülni Draco testét a közeledő orgazmus alatt. Visszacsúszva Harry Dracóra nézett. Draco Harryt figyelte, ahogy azt mondta neki, a fakó szempillák csupán röviden érintették orcáit pislogásképp, mielőtt Draco szeme újból kinyílt. Harry tekintete a csábító, vággyal telített szempárra villant, aztán a buja rózsaszín ajkakra, melyek enyhén felhorzsolódtak a korábbi csókoktól, és a Draco arcát fürösztő forróság vörösségére.

Egy pillanatra Harry is lecsukta szemét, és a Draco felé fordított figyelmét is csak egy pillanatra állította le. Szemét újra kinyitva, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Draco nézi, Harry elvonta kezét Draco csípőjéről, s saját feszülő erekciójához nyúlt.

Kezével lassan pumpálva saját merevedését, Harry visszairányította figyelmét arra, hogy élvezetet nyújtson Dracónak, nyelvével édesen gyötrő mintákat rajzolva, ahogy fejét lejjebb engedte. Dracóval mélyen a torkában Harry lágyan hümmögött, és Draco felkiáltott, ahogy orgazmusa erőteljesen elsodorta.

Harry is megtalálta a kielégülést, még úgy is, hogy Draco minden egyes cseppjét lenyelte közben. Lassan tisztára nyalta őt. Szemhéja elnehezedett, úgy nézett fel Dracóra. Draco szeme zárva volt, és próbált újra lélegzethez jutni.

Kezét meglengetve, s egy pár tisztító bűbájt motyogva Harry felkúszott Draco mellé, s Draco mellkasát használta párnának. Harryt örömmel töltötte el, mikor Draco szorosan a karjaiba zárta.

 – Ez teljességgel elképesztő volt – szólalt meg végül Draco.

 – Mondtam, hogy megjutalmazlak – mondta Harry halkan kuncogva.

 – Ha továbbra is ez lesz a jutalom, akkor el kell gondolkodjak azon, hogy többször viselkedjek – mondta Draco lelkesen.

Harry belemosolygott Draco mellkasába. Harry szeretett Dracóval lenni. Draco csodás ember volt. A neveltetése és az annak köszönhető kibírhatatlan hozzáállása néha még előjött, de Harry ritkán látta ugyanazt az ellenszenves kölyköt benne, akinek mindezen évek alatt hitte. Egy kis, na jó, elég sok bátorítással Harry részéről Draco még Ronnal és Hermionéval is megtanult együtt dolgozni.

Annyival több minden volt ebben a fiúban, amire soha nem jött rá korábban. Tudta, hogy Draco intelligens, hiszen mindig jól teljesített az órákon, különösen bájitaltanon. Mesésen repült és jó fogó volt, még ha Harry nem is ismerte volna be hangosan ezelőtt. Harry közel sem volt hajlandó még magának sem bevallani, hogy Draco gyönyörű. Mindig is kifinomult és előkelő volt az őt körülvevő arisztokratikus légkörrel, de most volt ott egyfajta kecsesség is, amiről Harry nem gondolta, hogy korábban is ott volt. Harry azt talán lehet, hogy beismerte már, hogy Draco képes volt a hűségre – különösképpen a barátai és a háztársai felé.

Mindig is volt köztük szenvedély. Természetesen Harry soha nem hívta volna így ezelőtt. Nevezzék átható versengésnek, és egyetértett volna. De innen visszatekintve rá Harry meglátta, hogyan csaptak össze mindig inkább egymással, mint bárki mással. A dolgok mindig is intenzívek voltak köztük, és ez az intenzitás most szenvedélybe fordult.

Harry azt is megtanulhatta azóta, hogy még ennél is sokkal több rejlik Dracóban. Nem csupán intelligens, atletikus, gyönyörű, szenvedélyes és bármiben felveszi vele a versenyt – ugyanúgy gondoskodó, előzékeny, elbűvölő, szellemes, és nagylelkű szerető Harryvel.

Harry sóhajtott. Sajnálatos módon Draco még mindig nem tudta, tulajdonképp ki is ő.

 – Mire fel a sóhaj? – kérdezte Draco, lágyan elsimítva a Harry szemébe lógó tincseket.

Harry felemelte a fejét, és Dracóra mosolygott. Annak ellenére, hogy igyekezett elrejteni az érzéseit, szomorúsága egy része megmutatkozott, és Draco a homlokát ráncolta aggodalmában.

 – Dustin? – hangsúlyozta nevét kérdőn Draco.

Harry becsukta a szemét, és próbált nem összerándulni új neve hallatára. Ez csupán megerősítette a tudatot, hogy Draco nem volt tisztában avval, ki is ő igazából. És Harry átkozottul jól tudta, hogy Draco nem lesz boldog, ha egyszer rájön.

 – Velem maradsz ma éjjel? – kérdezte Harry halkan.

A homlokráncolás nem enyhült, de Draco azonnal rábólintott.

 – Szívesen. De mondd el nekem, mi a baj.

Harry megint sóhajtott. Tanulmányozta Draco arcát néhány pillanatig, és szórakozottan végigsimított Draco arcán ujjbegyeivel.

 – Azt hiszem, beléd szeretek – mondta Harry puhán mosolyogva.

Draco pislogott.

 – És ez tesz téged szomorúvá?

Harry enyhén megrázta a fejét.

 – Nem, ez nagyon-nagyon boldoggá tesz. Azt hiszem csak félek, hogy a dolgok túl gyorsan haladnak előre.

 – Ezért nem vagy hajlandó továbbmenni szexuálisan? – kérdezte Draco még mindig homlok ráncolva. – Tudom, hogy nem vagy szűz.

Harry lágy csókot adott neki, mielőtt visszahúzódott, hogy válaszoljon.

 – Nem, nem vagyok. De soha nem jelentett semmit nekem ezelőtt. Nem voltak kötöttségek, és kevésbé törődtem vele, ha valaki megsérül.

Harry a kezébe fogta Draco arcát, és mosolyogva nyugtázta, hogy Draco öntudatlanul beledőlt az érintésbe.

 – Draco, te annyira sokat jelentesz nekem. Kicsit szomorúnak éreztem magam, mert arra gondoltam, mennyire nem akarlak megbántani.

 – Jobban éreznéd magad tőle, ha azt mondanám, azt hiszem, hogy én is beléd szeretek? – kérdezte Draco puhán, kedves mosollyal.

Harry szeme csillogott a visszafojtott könnyektől és a boldogságtól, és ironikus kontrasztként egy leheletnyi szomorúságtól is.

 – Melegben, biztonságban, óvva és dédelgetve érzem magam tőle.

 – És szeretve – adta hozzá Draco. Önvádló mosolyt villantott Harryre. – Nem vagyok benne biztos, mennyi 'úgy gondolom' volt igazán beleértve.

Harry vigyorgott.

 – A Mardekár hűvös, jégszívű hercege, aki képtelen az emberi érzésekre. Draco Malfoy, azt próbálod elmondani nekem, hogy szerelmes vagy belém?

Draco lehúzta Harryt egy szenvedélyes csókra, ami mindkettejüket kifullasztotta.

 – Igen, szeretlek – mondta Draco, mielőtt újra lehúzta volna magához Harryt.

 – Én is szeretlek – mondta Harry, szeme újból könnyektől fénylett. Draco letörölt egy kóbor könnycseppet a hüvelykujjával, s az ő szeme is gyanúsan fényes volt.

 – Nem gondoltam, hogy képes vagyok ilyen érzelemre, vagy hogy bárki érezhetne így irántam – vallotta be Draco.

Harry kezébe fogta Draco arcát, és elszántan nézett az ezüstös mélységbe.

 – Több mint képes vagy rá. Szeretem azt, aki vagy, és szeretlek – jelentette ki Harry halk erővel a szavak mögött. Az intenzitás elnémította Dracót, és pár pillanat elteltével Harry teljesen Dracóra gördült, s elkezdte megmutatni neki, pontosan mennyire is szereti.

* * * * *