laraF's nest

7. fejezet

Így hát a két hétben, ami még vissza volt az iskolakezdésig Harry belevágott a gyorstalpaló tanfolyamába sötét varázslatokból. Intenzív volt, és elég utálatossá tudott válni néhanapján, de Harry gyorsan tanult. Ha ez segíteni fogja a halálfalókkal szemben, hát legyen.

Harry tudta, hogy általában csak nagyon szerencsés volt a korábbi összecsapásaiban Voldemorttal és a halálfalókkal. Egy kevés tudás és tehetség egy jó adag szerencsével juttatta el ilyen messzire az életében.

Most viszont Harry kezdte úgy érezni, hogy még ha ki is merülne a szerencséje, még úgy is átkozottul nagy esélye lenne sikerrel járni, és beteljesíteni a jóslatot.

Harry hatalmas varázsló volt, s végre-valahára kezdett is ráébredni erre. Perselus segítette abban, hogy elérje képességei legjavát. Már nem annyira fügött a szerencsétől, habár Harry természetesen változatlanul szívesen fogadott bármiféle jó szerencsét, amihez csak hozzájuthatott.

De mostanra Harrynek ott volt az ügyessége, hogy kevésbé kelljen támaszkodnia a szerencsére. Már képes volt szép arányban győzelmet aratni a Perselussal vívott párbajaiban. Harrynek megvolt  a tudása, az ereje, a hatalma és a gyors reflexei, amiket most már mind beleadott a párbajokba, és minden nap azon munkálkodott, hogy tökéletesítse ezen készségeket.

Ugyanazon időszakban, mikor Harry belekezdett a sötét varázslatokba, néhány lehetséges tervet is átgondolt a közelgő évre vonatkozóan. Pár éjszakára rá fel is hozakodott ezzel Perselusnak.

 – Gondolkodtam – szólalt meg Harry.

Perselus fanyar arckifejezéssel nézett rá.

 – Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet volt? – kérdezte.

Harry csak mérgesen nézett rá, mielőtt folytatta volna, amit mondani akart.

 – Senki, csak te, én és Dumbledore tudunk a külsőmet érintő változásról. És Dumbledore tudja, hogy a fiad vagyok, de megkértük, hogy ne szóljon róla azelőtt, hogy mi úgy döntenénk, beavatunk mindenkit. Tehát alapjában véve senki nem tud semmiről. Teljesen különbözően nézek ki, mint amikor utoljára láttam mindenkit, és még a hangom is változott valamelyest. Személyesen én úgy gondolom, a magatartásom is drasztikusan megváltozott. Tehát igazából nem hiszem, hogy most akárki felismerhetne. Nem gondolod, hogy igazam van, Apám? – tette fel a kérdést Harry.

Perselus bólogatott, de nem mondott semmit. Nem volt biztos benne, hova akar kilyukadni Harry ezzel a diskurzussal.

Harry továbbment a beszédében.

 – Itt rejtőztem egész nyáron, és ez elég hatékonyan be is jött. Senkinek halvány fogalma sincs arról, merre lehetek, vagy mit csinálhatok. Ami jó, több szempontból nézve is. Példának okáért a Weasleyk valószínűleg sokkal inkább biztonságban vannak ebben az évben, mivel Harry Potter nincs körülöttük. Mert mint azt mindannyian tudjuk, a baj vonzódik Harry Potterhez.

Perelus felhorkant erre a kijelentésre. Harry szélesen rávigyorgott, mielőtt folytatta.

 – Igen, Harry Potter csak azzal, hogy Harry Potterként létezik, hajlamos rá, hogy még több nehézségbe fusson bele. És akik körülveszik szintén nagyobb veszélyben végzik. Voldemort rendszeres alapon indul el Harry Potter után.

Harry itt megállt. Perselus végre megkérdezte tőle:

 – Mit akarsz kihozni ebből az eszmefuttatásból, Harry?

 – Nos, mi lenne, hogyha Harry Potter elrejtőzne ebben az iskolai évben, csakúgy, mint ahogy azt a nyáron tette? Nem segítene ez megvédeni őt magát, valamint mindenkit, aki csak a közelében van? Nem jelentene kevesebb esélyt arra, hogy Voldemort bajba sodorja? – szegezte Harry a kérdéseit Perselusnak, de igazából egyikre sem várt választ, mielőtt rátért volna arra a kérdésre, amit ténylegesen fel akart tenni.

 – Mi lenne, ha Harry Potter bujkálásba vonulna, és inkább Dustin Piton menne a Roxfortba ebben az évben helyette? – dobta fel végül Harry a végső kérdést.

Perselus álla leesett, és csak bámult Harryre.

Harry sietve megpróbálta megmagyarázni.

 – Ha úgy iratkoznék be, mint a fiad, Dustin Piton, nem hiszem, hogy bárki is rám ismerne úgy, mint Harry Potter. Ha anyám egyik bűbáját használnám a sebhelyemre, és beszereznék sötét kontaktlencséket, hogy a szemem olyan legyen, mint a tiéd, egyáltalán semennyire sem néznék ki úgy, mint mikor az előző tanév tavaszán eljöttem. Egyszerűen azt mondhatnánk mindenkinek, hogy az anyámmal éltem, de ezen a nyáron meghalt, így hát mostanra elköltöztem, hogy veled legyek. Azzal, hogy Harry Potter kikerül az iskolából, Voldemort remélhetőleg kevésbé akarja célpontba venni azt bármilyen módon ezen év során. Különösen Dumbledore támogatásával a hátam mögött úgy hiszem, hogy a DS-hez szőtt terveimet még mindig tudnám követni. És tulajdonképp úgy vélem, Dustin Pitonként nagyobb eséllyel lennék képes bevonni a dologba a mardekárosokat, kiváltképp mivel biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal a Teszlek Süveg a Mardekárba osztana. Ha más nem is, ez reménykedem benne, hogy segítene időt nyerni, hogy jobban felkészítsem a tanulókat.

Harry végül megállt, és vett egy már igencsak esedékes levegőt.

Mind a közül, amiket Harry felsorolt, egy elem különösen megkapta Perselus figyelmét.

 – Mit jelentsen az, hogy a Teszlek Süveg a Mardekárba osztana ez alkalommal?

Harry szégyenlősen nézett rá.

 – Még nem beszéltem neked erről, ugye? A Süveg első évben a Mardekárba akart helyezni, de én megkértem, hogy bárhova rakjon, csak oda ne.

Perselus szorosan lehunyta a szemét, és megszorította az orrnyergét.

Harry megkísérelte kifejteni a dolgot:

 – Tudod, Hagrid azt mondta, minden sötét varázsló a Mardekárból jött, és ez rögtön azután volt, hogy elmondta, Voldemort megölte a szüleimet. Aztán meg találkoztam Ronnal a vonaton, és azon lovagolt, hogy a mardekárosok mennyire gonoszak, és az az a ház, amiben Voldemort is volt. És találkoztam Dracóval, aki egy igazi seggfej volt, és úgy viselkedett, mint egy elkényeztetett kölyök, amilyen az unokatesóm is. És megjelent egy csomó szarságról szónokolva, és ez úgy látszott, csak megerősíti, amiket Ron és Hagrid mondtak. Szóval akárhogy is, mikor a Süveg arról kezdett tanakodni, a Mardekárba rakjon, vagy sem, leálltam vitázni vele, és végül úgy határozott, hogy a Griffendélbe tesz. – Harry elhalkult, még mindig bizonytalanul, hogy mik lesznek az apja reakciói.

Perselus végre ráemelte tekintetét.

 – Kimondta ténylegesen is a Süveg, hogy a Mardekárban akart téged látni? – kérdezte kíváncsian.

 – Hát, nem teljesen. Először azt mondta, hogy nehéz ügy. – Perselus horkantott, és ez már felbátorította Harryt. Még Harrynek magának is vigyorognia kellett erre.

 – És aztán elkezdett felsorolni néhányat a tulajdonságaimból. Azt mondta, bőven van bátorságom, és jó az eszem is. Azt is mondta, hogy tehetséges vagyok, meg nagy adag bizonyítási vágyam van. – Harry igazából nagyon jól emlékezett mindenre, amit a Teszlek Süveg mondott. Gyakran gondolt rá az évek során. – Azután feltette magának a kérdést, hogy hova is kéne tennie. Én meg csak azt ismételgettem magamban, hogy 'csak a Mardekárba ne', szóval ekkor mondta azt, hogy a Mardekárban nagyon sokra vihetném, és hogy a ház segíthetne az utamon a nagyság elérésében. Még akkor sem akartam oda kerülni, ezért úgy döntött, hogy a Griffendélbe tesz.

Perselus még mindig igyekezett befogadni ezt az egészet.

 – Tehát vitatkoztál a Süveggel, és az engedett neked?

 – Hát ja – válaszolt Harry. – És hogy őszinte legyek, azt hiszem, igazából a jó döntést hoztam. Azt tettem, amit kellett akkoriban. Szart se tudtam, mikor oda kerültem. Szerintem elvesztem volna a Mardekárban.

Perselus újfent az orrnyergét masszírozta. Még mindig nem tudta túltenni magát a tényen, hogy Harry tulajdonképp leállt vitázni a Süveggel, és nyert. Perselusnak eszébe sem jutott feltételezni, hogy ez lehetséges. Perselus végre ráeszmélt valami másra is.

 – A Teszlek Süveg alapvetően minden házat latolgatta számodra, kivéve a Hugrabugot, igaz?

Harry bólintott.

– Igen, de amennyiben keresztülviszem ezt a tervet, és megint a beosztásomra kerül a sor, biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gondom a Süveggel, hogy a Mardekárba tegyen. Erősen javasolta ezelőtt, és nem hiszem, hogy túl sok meggyőzést fog igénybe venni.

Harry megvonta a vállát.

 – Hasznos lenne a terveimnek, ha a Mardekárban lennék. Már az összes griffendélest ismerem, és tudom, hogy működnek. Néhány hollóhátast és hugrabugost szintén ismerek. De tisztában vagy a történelmünkkel a mardekárosokkal. Harry Potter és a mardekárosok egyszerűen nem passzolnak egymáshoz. Remélem, hogy Dustin Piton, főképp a házvezető tanár fiaként, bírni fog némi befolyással a mardekárosok fölött. És ha Draco igazán oldalt váltott, ahogy az apja, akkor hiszem, hogy még könnyebb lesz bevonni a mardekárosokat a DS-be. Hogyha valahogyan egyesíthetném az összes házat, akkor mindannyiunknak jobb esélye lenne túlélni a háborút Voldemorttal.

Perselus most már csodálattal bámult Harryre.

 – Harry, te igazán egy ambiciózus, fondorlatos és ravasz mardekáros vagy, nem igaz?

 – Megteszem, ami csak tőlem telik – vigyorgott önelégülten Harry. – Tehát nem vagy mérges, amiért a Griffendélbe mentem? – kérdezte próbaképp.

 – Nem, Harry, nem vagyok mérges. Meglepett vagyok, ennyi az egész. – Egy pillanatig tanulmányozta Harryt. – Folytatod, hogy rendszeresen meglepj engem. Ma épp csak megtanultam, hogy még jóval több mélysége van a személyiségednek, mint észrevettem.

Harry végre ellazította magát, s előrement, hogy adjon apjának egy ölelést.

 – Köszönöm, hogy megértesz, Apám.

Ezek után kidolgozták a terveket, hogyan is küldjék Dustin Pitont Harry Potter helyett az iskolába. Úgy látszott, Perselus életképes ötletnek tartotta. Kétségkívül több időt biztosítana Harrynek arra, hogy felkészítse a diákokat a háborúra. Különösen azt figyelembe véve, hogy mások mennyire nem voltak felkészülve.

Harry immár nagyban úgy nézett ki, mint Perselus, és egy hónapnyi idő alatt igazi erős kapcsolatot fejlesztettek ki maguk között. Már bizonyosan nem állt fenn a régi ellenségeskedés, ami akkor rég még Harry Potter és Piton professzor között zajlott. Ez a tény már önmagában segíteni fogja távol tartani az embereket attól, hogy rádöbbenjenek, ki is ő. Senki sem gyanítaná Harryről, hogy jól kijön a professzorral.

Megoldották Harry sebhelyének és szemének problémáját, és eztán már igazán nem volt semmi hasonlatossága Harry Potterhez. Az arca, a haja, még a divatos stílusa is maradéktalanul különbözött attól, amilyen az előző tanév végén volt.

Harry a terveit a DS-ről még nem említette meg neki, de Dumbledore támogatását megkapták ahhoz, hogy Dustin Piton felvételt nyerjen az iskolába. Dumbledore segíteni fogja fedezni a hiányzó Harry Pottert. Ő lesz az egyedüli kapcsolat Harry barátai és a Weasleyk számára. Harrynek nem lesz szabad megpróbálni kimagyarázni hirtelen eltűnését, ami remélhetőleg a dolgokat még hihetőbbé teszi majd.

Mindent egybevetve, átdolgozták mind a részleteket és az eshetőségeket, ami csak eszükbe jutott. Harry önbizalommal állt hozzá, hogy össze tudja ezt hozni. Hiányolni fogja a barátait, és tudatában lesz annak, hogy aggódnak érte, de egyébként azt nem fogja túlzottan hiányolni, hogy Harry Potter legyen.

Természetesen végül mindenki tudomást szerez a cselről, de Harry elméje hátsó részébe lökte ezt az aggodalmat. Majd akkor fog nyugtalankodni miatta, ha eljön az ideje. Reménykedett benne, hogy a barátai meg fogják érteni, hogy ő csak próbált megvédeni mindenkit.

* * * * *