laraF's nest

21. fejezet

Harry és Draco a kanapé két végén heverésztek Harry szobájában. Elméletileg mindketten olvastak éppen. Viszont Harry figyelmét elterelte az érkező Suziana.

 ** Ifjú mester, most már szabadon beszélhetsz a társad előtt, igaz? **

Harry felpillantott Dracóra. Abba beavatta Suzianát, hogy kibékült Dracóval, de abban nem volt biztos, hogyan hat Dracóra az, ha ő egy kígyóval társalog. Nos, most, hogy Draco tudta, ki is ő nem mintha ne lett volna tisztában vele, hogy Harrynek megvan rá a képessége. Igazából legelőször pont Draco miatt fedezte fel, hogy egyáltalán van ez a képessége.

Újra lenézett a csuklójára.

 ~~ Úgy van, ahogy mondod, Suziana. Gondolom most ki fog derülni, hogy áll hozzá. Nyugodtan kilátogathatsz egy kicsit. ~~

Dracót figyelte, miközben Suziana kisiklott a talárujja alól. Felsiklott Harry karján és mellkasán át, hogy aztán a nyakán körbetekeredjen. Magasan Harry válla fölé emelte a fejét, hogy jobban lássa Dracót.

Draco meglepetten nézett fel Harry sziszegésének hangjára. Nyilván elfelejtette, hogy Harry tud párszaszóul beszélni. Mindvégig együtt látta Harryt a kígyóval, de még utalásnyi nyomát sem tudta elkapni semmiféle párbeszédnek kettejük közt.

 ~~ Mivel most már úgyis tudja az igazat rólam – elnyeri a tetszésed a választottam, Suziana? ~~

 ** Megszagolhatom, ifjú mester? **

 ~~ Hadd kérdezzek rá először. ~~

 – Suziana meg akar szagolni. Ez megfelelne neked? – kérdezte Harry tétován. Harry nem volt benne biztos, hogyan fogadja ezt Draco. Draco szeme kissé csillogott, de neki nem igazán tűnt berezeltnek. Kétségtelenül nem úgy nézte őt, mint másodévben, mikor mindenki félelemmel a szemében tekintett rá.

Draco csak gyorsan, szaggatottan bólintott egyet.

 ~~ Azt mondta, megszagolhatod, de furcsának tűnik. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy most fél tőled, vagy az kelt félelmet benne, hogy hall engem a nyelveden szólni. Csak ne mozogj túl gyorsan körülötte, rendben, Suziana? ~~

 ** Lassú leszek körülötte, hogy ne ijesszek rá, ifjú mester. **

Harry és Draco is figyelemmel kísérték, ahogy az ezüst színű kígyó visszakúszott Harry mellkasán, és a kanapé hosszán keresztül Draco felé indult. Átcsúszott Draco combjára, s fel a mellkasára, hogy aztán feltelepedjen a vállára. Villás nyelvét kidugta, hogy megízlelje a bőrét, s Draco megrázkódott az érintéstől.

 ~~ Suziana! Nem szabadna megijesztened! ~~

 ** Nem hiszem, hogy fél, ifjú mester. Nem érzek rajta félelmet. **

 ~~ Akkor hát mi érzel? ~~

Harry most már zavarodottan kapkodta tekintetét a kígyó és Draco között.

 – Draco, rendben vagy? – tudakolta Harry, mielőtt még Suziana választ adhatott volna a kérdésére. – Nem félsz Suzianától, vagy mégis?

 – Ö, nem – sikerült mindössze ennyit kinyögnie Dracónak.

 – Ó. Tehát ez azt jelenti, hogy az zavar, hogy párszaszóul beszélek? Beszélni szoktam hozzá, mikor magunkban vagyunk, vagy néha az apám társaságában. Senki más előtt nem beszélgethetek vele. Ha ez zavar téged, akkor megtehetem, hogy egyszerűen nem szólok hozzá, mikor a közelemben vagy. – Harry zagyvált, és tudatában volt ennek. Végül leállította magát, s szemét lesütve a kanapét fixírozta.

 – Ö, nem bánom – bukott ki Dracóból, de a hangja kicsit mintha halk lett volna.

Harry ettől szórakozottan újból felnézett. Nem tudta kitalálni, mi folyhat itt.

 ~~ Suziana, azt hiszem itt az ideje visszajönnöd. ~~

Harry megfigyelte, hogy Draco újból megremegett, majd Suziana útját Harry felé vette.

 ** Igenis, ifjú mester. **

 ~~ Suziana, biztos vagy benne, hogy nem érződik rajta félelem? Valami nem stimmel. ~~

 ** Nem, ifjú mester, nem érződik rajta félelem. Vágyat érzek rajta. Szerintem szereti a kígyónyelv hangzását. **

Harry szeme tágra nyílt meglepetésében.

 ~~ Biztos vagy ebben?! ~~

 ** Magad is megérdeklődheted tőle, ifjú mester. **

 ~~ Miért nem látogatod meg a tartályodat, vagy mész vadászni, vagy valami, Suziana? ~~

 ** Igenis, ifjú mester. Most már rajtad is a vágyat érzem. **

Harryből kirobbant a nevetés, ami megriasztotta Dracót.

 ~~ Csak menj most el, Suziana. ~~

 ** Igenis, ifjú mester. Nem leszek útban, hogy együtt lehess a társaddal. **

Mialatt Suziana elsiklott, Harry visszapillantott Dracóra. Harry félelmet vagy elutasítást keresett, mikor elkezdett beszélni Suzianához. Arra nem gondolt, hogy a vágy jelei után kutasson. De most, új szemszögéből Harrynek feltűnt Draco enyhén csillogó szemében a vágyódás.

Harry átmászott a kanapén, hogy ráfeküdjön Dracóra.

 ~~ Tetszik neked, ahogy a kígyók nyelvét beszélem, Draco? ~~

Amiatt, hogy Harry ilyen közel, ráadásul így beszélt hozzá, Draco semmi többre nem volt képes, csak a szemét lehunyni. Beharapta az ajkát, hogy visszatartson egy nyögést.

Harry visszaváltott angolra.

 – Megismétlem; tetszik neked, ahogy a kígyók nyelvét beszélem, Draco? – suttogott Harry csábosan.

Draco kinyitotta szemét, hogy Harryre nézzen. Nyelt.

 – Úgy gondoltam attól, hogy egy kígyót viselsz még szexibb vagy. Van róla fogalmad, milyen erotikus azt hallgatni, ahogy beszélsz ugyanahhoz a kígyóhoz?

 – Suziana mondta, hogy vágyat érzett rajtad. Úgy véli, szereted a kígyónyelv hangzását. – Harry gyakorlatilag sziszegett, még ha az érthetően angolul is szólt.

Draco kissé elpirult.

 – Merlinre, azt hiszem egyszerűen csak sokkolt. Másodév óta nem hallottam, hogy ezt csinálnád.

 – Ne érezd rosszul magad emiatt – nyugtatta meg Harry. – Mikor visszajött hozzám azt mondta, hogy már rajtam is vágyat érez. Ezért hagyott most minket egyedül.

Harry felnevetett a Draco arcán tükröződő megdöbbenés láttán.

 – Bizony, a kígyóm egyedül hagyott minket, hogy a társammal lehessek – vigyorgott Harry önelégülten.

 – Nem tudom elhinni, hogy beindultam azt hallgatva, ahogy párszaszóul beszélsz – motyogta Draco, míg arcát Harry nyakába temette.

 – Ezelőtt soha nem gondolkodtam ezen, de tetszik az ötlet, hogy erotikusnak hangzom számodra – suttogta Harry Draco fülébe. Harry egy újabb remegést érzett végigszáguldani Draco testén.

Harry szájába szívta Draco fülcimpáját, s aztán nyelvét végigfuttatta a szélén. Lassan, finoman követte ajkaival Draco nyakának vonalát, könnyed csókokkal felfedezve. Megtalálta azt az érzékeny pontot, mely Draco szívverésére pulzált, s kiszívta a puha bőrt. Elégedettség áradt szét Harryben, mikor meghallotta Draco enyhe nyöszörgését. Annyira jó érzés volt Dracót kényeztetni!

Harry tovább mozdult, hogy Draco arcát két kezébe vegye, lebámulva abba az ezüst szempárba, mely érte égett a vágytól. Előrehajolt, hogy csókot nyomhasson Draco homlokára, mindkét orcájára, egyet-egyet szemeire és az orra hegyére is. Csókot nyomott Draco rózsaszín ajkának sarkaiba, s eztán nyelvével végigsimított telt alsó ajkán, megízlelve azt. Ahogy Draco alsó ajkát beszívta, Draco torka mélyéről nyögés tört fel, és végre felnyúlt Harry tarkójához, hogy magára húzza, s rendesen megcsókolhassa.

Harry Draco szájába nyögött, amint a szőke nyelve találkozott az övével. Nyelveik megkezdték kölcsönös felfedezőútjukat egymás szájában. A fantasztikus érzések hamar túlcsordultak rajtuk.

Harry levegőért kapkodva húzódott hátra, s újra visszanézett azokba az ezüst tavakba.

 – Akarlak, Draco – mondta rekedten.

Dracónak elállt a lélegzete, s egy pillanatra szorosan lehunyta a szemét, majd újból kinyitotta.

 – Igen – suttogta.

Harryn volt a sor, hogy röviden becsukja a szemét. Újra, gyengéden megcsókolta Dracót.

 – Nem akartam továbbvinni a dolgokat, mikor nem tudtad, hogy ki vagyok valójában. Nem látszott helyesnek.

Lebámult Dracóra, aki visszatartotta a lélegzetét.

 – De Merlinre, egyszerűen annyira jó érzés veled.

Draco kiengedte a levegőt, amit benntartott, s lehúzta Harry fejét a sajátjához egy szenvedélyes csók erejéig. Mikor újra elengedte Harryt mind a ketten erősen ziháltak.

 – Nagyon, nagyon jó érzés – lehelte Draco.

Harry lemászott Dracóról, és a kanapé mellé állt. Kinyújtotta az egyik kezét Dracónak, hogy felsegítse, majd magával húzta a szoba másik felébe, ahol az ágy állt.

Ekkor minden figyelmeztetés nélkül Draco hirtelen szokatlanul bizonytalannak nézett ki.

 – Angyal, én...

 – Mi a baj? – kérdezte Harry a homlokát ráncolva. – Nem kell ezt tennünk, ha nem akarod.

 – Nem – tiltakozott Draco gyorsan. – Én csak... nos...

Harry nagy hirtelen megértően nézett rá, és visszahúzta Dracót a karjaiba.

 – Tudni akarod, most mit akarok? – kérdezte Harry halk, csábító hangon.

Draco úgy nézett ki, mint aki nem tudja, hogy óvatosnak, vagy teljesen beindultnak kéne lennie Harry kérdésétől. Lassan bólintott.

Harry puha csókokat hintett Draco nyakának ívére, egyre feljebb haladva pedig végül Draco fülét harapdálta.

 – Azt akarom, hogy megbassz, Draco.

Draco felzihált Harry szavaitól és a meleg lehelettől, ami a fülét cirógatta, s szorítása erősödött a másik csípőjén.

Harry továbbra is csábítóan beszélt Draco fülébe, szavait apró harapásokkal és csókokkal megtűzdelve.

 – Azt akarom, hogy nézz engem, ahogy előkészítem magam neked. Azután a térdemre ereszkedem előtted, és felajánlom magam neked. Érezni akarom a kemény farkad belém csúszni, lassan kitöltve, birtokolva engem. Teljesen a tiéd akarok lenni, Draco.

Draco mélyről jövőn nyögött; Harry szavai és hangja olyan erotikus várakozással töltötték el, amire nem is számított volna.

 – Ó, az istenekre, Angyal. Tudod te, mit művelsz velem?

 – Tudom, hogy mit akarok tőled, hogy megtedd velem – mondta Harry ahelyett, hogy válaszolt volna Draco kérdésére. – Amikor már a kemény farkad mélyen el van temetve bennem, azt akarom, hogy kezdj el baszni engem – keményen. – Harry szavait ágyéka erős lökésével hangsúlyozta, nyögéseket előcsalva mindkettejükből.

 – Azt akarom, hogy addig változtass a helyzeteden, míg el nem találod a prosztatámat minden durva lökéssel. Csillagokat fogok látni, mikor azt teszed, Draco – fejezte be Harry csábítóan.

 – Cs-csillagokat? – kérdezte Draco, s nyelve megbicsaklott azon az egy szón, mikor Harry határozottan beleharapott lágy bőrébe.

 – Ó, igen – erősítette meg Harry majdhogynem álmodozó hangon. – Te bizonyosan el fogod érni, hogy csillagokat lássak. – Harry hangszíne ígéreteket hordozóvá váltott át. – Jobban megérted később, mikor majd szerepet cserélünk. Én is csillagokat fogok láttatni veled, Draco.

Harry gyengéden ellökte magától Dracót.

 – Vetkőzz le, és ülj az ágy végére, szerelmem.

 – Tudod, rettenetesen parancsoló tudsz lenni néha – mondta Draco elégedetten mosolyogva Harryre; az önbizalma visszatért.

Harry felvonta a szemöldökét.

 – Mi a lényeg? Általában te követelőzőbb vagy nálam.

 – Én egy Malfoy vagyok. Előjogon követelőzőnek kell lennem. És kifejezetten nem kellene parancsokat elfogadnom senkitől – jelentette ki Draco gőgösen.

Harry a fejét rázva forgatta a szemét Dracóra.

 – Tényleg élvezed lelassítani a dolgokat azzal, hogy veszekszel velem? – kérdezte Harry félig már a ruhái nélkül.

Draco egy pillanatig bámult rá.

 – Jó meglátás. – Azután Draco hamar lehullatta a ruháit, és minden további vita nélkül kényelmesen leült az ágy végébe, ahogy Harry kérte.

Draco érdeklődéssel és egyre növekvő vággyal figyelte, ahogy Harry elhelyezkedett az ágy fejrészénél, minden ruháját levetve. Draco szeme ezüstösen csillogott, ahogy az előtte levő látványon legeltette.

Harry lábfejét erősen leszorította az ágyra, térdét behajlította, és szélesre tárta a lábait. Egy párnát helyezve a csípője alá Harry teljesen kitárulkozott Dracónak. Ujjait benedvesítve Harry Dracóra függesztett tekintettel lefelé nyújtotta karját, hogy saját bejáratánál puhatolózzon.

Harry képtelen volt visszatartani a nyögést, ami felszökött ajkairól, amint az ujja behatolt. Néhányszor finoman ki-be csúsztatva, Harry hamar hozzáadta a második ujjat. Gyengéden tágította magát szétnyitott ujjaival, s tekintete levillant Draco kemény farkára. Harry felgyorsította mozdulatait, sóvárogva azért, hogy Dracót magában érezhesse.

Nem igazán volt problémája azzal, hogy gyakorlatban mutassa meg Dracónak, mit tegyen, és a nagyfokú összpontosítás és vágyakozás Draco arcán kétségkívül rendkívül beindította. De amit ő valóban akart az változatlanul az volt, hogy Draco kitöltse, és beledöngölje a matracba.

Harry szándékosan dörzsölte hozzá ujjait a prosztatájához; szeme fennakadt, s hevesen felkiáltott. Harry gyorsan adott a többihez egy harmadik ujjat, most már sietve tágítva magát, kétségbeesetten Dracót akarva.

 – Draco, annyira nagyon kellesz – nyögte Harry.

 – Felfogod te, mennyire kívánatosan festesz? – kérdezte Draco nehezen szedve a levegőt.

Harry felnyögött, és hirtelen megmozdult. Megint felkapva a síkosítót, gyorsan végigsimította Dracót néhányszor, hatásosan eloszlatva azt rajta. Draco élesen beszívta a levegőt Harry első érintésére, s nehézkesen fújta ki, ahogy Harry keze eltávolodott tőle.

Harry újra megmozdult, és pillanatokon belül már a térdén és a karján támaszkodott, türelmetlenül várva, hogy Draco kitöltse, és birtokolja.

 – Draco, bassz meg, most – parancsolta Harry.

Dracónak nem kellett kétszer mondani, és most határozottan nem vitázott Harry parancsoló hangneme miatt. Homályosan emlékezve Harry szavaira korábbról Draco lassacskán csúszott belé, míg teljesen bele nem temette magát Harrybe.

 – Várj egy percet – lihegte ekkor Harry.

 – Soha nem képzeltem volna, hogy ilyen hihetetlenül szűk lesz – mondta Draco, ő maga is erősen lihegve. Érezni tudta Harryt lassan ellazulni a farka körül, de az pokolian biztos volt, hogy ezzel nem csökkent az ínycsiklandó szorosság, ami azzal fenyegette, hogy elemészti őt.

Harry hátratolta magát Dracóra, mozgásra ösztönözve őt. Draco először lassan kezdett ki-be siklani, még mindig egyértelműen nem akarva fájdalmat okozni Harrynek. Harry csak folytatta csípője mozgatását minden egyes gyengéd lökésbe, mígnem hirtelen felkiáltott.

 – Csillagok, Angyal? – kérdezte Draco, ugyanabba a pontba lökve.

 – Ó, iggggen – sziszegte Harry válaszként. – Többet, Draco. Kérrrlek, erősssebben.

Ez ugyan nem volt párszaszó, de a sziszegő hangok, amik Harry ajkáról felszabadultak könyörtelenül, egyenesen Draco farkára hatottak.

 – Ó, istenem, Angyal, a tetoválásod – nyögte Draco.

Harry csak a fejét rázta zavarában; az elméjét a gyönyör ködösítette el, nem az értelem.

 – A tetoválásod – nyögött fel Draco. – A kígyók. Egymás körül siklanak, annál gyorsabban, minél gyorsabban mozgunk.

 ~~ Ez feltüzel? ~~

 – Oh, istenem! Mondj még valamit! – kiáltott fel Draco.

Draco egyre gyorsabban és erősebben lökött kezével Harry csípőjét szorítva, szemével képtelenül egyetlen dologra fókuszálni hosszabb ideig. Az összefonódó kígyókat figyelte, mielőtt tekintete levillant a saját farkára, ahogy belevágódik Harry fenekébe. Azután az ezüst tekintet felfelé vándorolt elhaladva a kígyók mellett Harry derekán, hogy végre magán Harryn nyugodjon. Harry fejét a párnákra ejtette, és oldalra fordította. Arcát a szenvedély torzította el, időszakosan párszaszó ömlött ajkairól. Draco ködösen elmélázott, vajon a párszaszó olyan összefüggéstelen volt-e, mint az angol, amivel Harry keverte.

Harry másképp helyezkedett, hogy megragadhassa az erekcióját, Draco ütemével megegyezően simogatva magát.

 – Draco, ó, én... – Harry szavai érthetetlen felkiáltássá váltak, amint elélvezett.

Draco kiáltott, mikor megérezte Harry izmait ritmikusan összehúzódni, és mélyen Harrybe lövellte magát.

Néhány másodperc múlva Harry az ágyra omlott, ezzel elérve, hogy Draco pedig őrá essen. Ezen kívül jó pár percig egyikük sem mozdult, most erőtlennek érezve magukat.

Végül Draco oldalra gördült, s elmotyogott pár varázsigét, amivel megtisztította magukat és az ágyneműt, majd Harryt karjai közé vonta.

 – Angyal?

 – Igen?

 – Mi a francért vártunk ilyen hosszú ideig, hogy ezt megtegyük? – érdeklődött Draco.

Harry meglepett nevetés közepette felemelte a fejét, hogy Dracóra nézhessen. Úgy helyezkedett Draco karjaiban, hogy akkor már lássa is Dracót, ha most tényleg a szex utáni összebújós-beszélgetős dolgot fogják csinálni. Ez olyan oldala volt Dracónak, amire nem számított a szőke mardekárostól, de rendkívül élvezte.

 – Mert ha azelőtt tettük volna, hogy tudod, ki vagyok, megöltél volna, amint rájössz – mondta Harry mosolyogva.

Draco lassan rázta a fejét.

 – Talán – mondta elgondolkodva. – De ha tudtam volna, hogy ez milyen érzés, talán nem vártam volna egy egész kibaszott hetet, hogy voltaképp megbeszéljem veled, hogy próbáljuk rendbe rakni a dolgokat.

Harry önelégülten vigyorgott rá.

 – Várj csak. És még nem is érezted, milyen alul lenni.

Draco nagy szemeket meresztett.

 – Ez még jobbá válhat?

Harry vállat vont.

 – Nem szükségszerűen jobbá, de rohadtul biztos, hogy versenyre kelhet a felső pozícióval.

Draco kíváncsian méregette.

 – Pontosan hogyan tettél szert a tapasztalataidra a fiúkkal? Azt mondtad, hogy Perselusnak kellett kimentenie a rokonaidtól nyár elején, és a fennmaradó időt nála töltötted. Velem vagy, mióta visszajöttünk a suliba. De nem igazán úgy emlékszem vissza rád, mintha nagyon...

 – Szexuálisan aktív lettem volna? – javasolta Harry.

Draco bólintott.

 – Nem voltam – mondta Harry bánatosan mosolyogva. – Mindenki ismeri a katasztrofális kimenetelű randimat a Karácsonyi Bálra. Kényszerítve voltam, hogy menjek valakivel, mivel nekünk kellett nyitnunk a táncot – mindezt a kurva Trimágus Tusa miatt. Volt valami köztünk Chóval is múlt évben, de az is totális katasztrófa volt az elejétől a végéig.

 – Lefeküdtél vele? – kérdezte Draco szemét enyhén összeszűkítve.

 – Féltékeny vagy? – vágta rá Harry viccelődve.

 – Nem igazán – válaszolt Draco. – Akkoriban el sem tudtuk egymást viselni. Most viszont az enyém vagy – jelentette ki vontatottan Draco.

Harry könnyed csókot lehelt az orra hegyére. Harry imádta, ahogy Draco felhúzta az orrát, mikor ezt csinálta vele.

 – Semmi miatt nem kell aggódnod, szerelmem – mondta puhán Harry.

Azután Harry arcára szemtelen vigyor költözött.

 – Mindemellett még így is rengeteg griffendéles vonás akad bennem. Tudod, hűség a végsőkig és minden ilyesmi.

Draco a szemét forgatta.

 – Ki hitte volna, hogy valaha is hálás leszek egyszer egy griffendéles jellemvonásért?

Harry kinevette Draco megrökönyödését.

 – Akárhogy is, soha nem feküdtem le Chóval. Valójában semmit nem csináltam vele egy csókon kívül. Veled ellentétben én soha nem csináltam semmit senkivel a Roxfortból.

Draco újra kíváncsian nézett rá.

 – Akkor kivel? Mikor? Csak mert nyilvánvalóan tapasztalatot szereztél valahonnan.

Harry vállat vont.

 – Senkivel, aki fontos lenne. Perselus néhány héttel a nyár kezdete után jött csak megmenteni a rokonaimtól. A legtöbb napon és éjszakán a láthatatlanná tevő köpenyemet és a Tűzvillámomat használtam kisurranásra abban a két hétben. Meg akartam változtatni a külsőm, és belebotlottam egy baráti csoportosulásba abban a mugli áruházban, ahol a legtöbb ruhámat vettem.

 – Tehát lefeküdtél velük? – kérdezte Draco hitetlenkedve, felvont szemöldökkel.

 – Ö, nos, olyasmi – ismerte be Harry. – Nézd, eldöntöttem, hogy átveszem az irányítást az életem fölött. Ennek része volt, hogy megváltoztatom a stílusom, és megszabadulok az unokatestvérem összes levetett ruhájától. Az is szerepet játszott benne, hogy a jóslat miatt tudtam, hogy igencsak jó esélyem van meghalni. Semmi tapasztalatom nem volt a lányokkal, és átkozott lettem volna, ha szűzként akartam volna meghalni.

Harry Dracóra pillantva szünetet tartott, igyekezve megállapítani, hogy Draco tényleg akarja-e mindezt hallani. Draco érdeklődőnek tűnt, és nem mutatott egy szikrányi féltékenységet sem, ahogy azt Cho említésére tette. Harry nem volt biztos benne, hogy az ő nyugtatgatásai, vagy Draco kíváncsisága nyomta vissza Draco birtokló vénáját.

 – Mindenesetre eléggé... segítőkészek voltak. Órákat töltöttek vele, hogy segítettek bevásárolni, és átalakítani. És aztán, nos, végül nem csupán a ruhákról tanultam meg dolgokat.

 – Egy szörnyen barátságos kis csoport – nyugtázta vontatottan Draco.

Harry kuncogott.

 – Ja, meglehetősen nyitottak voltak. Igazából több tapasztalatra tettem szert, mint amire fogadni mertem volna, habár mikor azt javasolták, hogy próbáljam ki a szexet egy fiúval, nem tiltakoztam túlzottan – mesélte Harry fanyar mosollyal. – Azalatt a két hét alatt elég sokszor összefutottam velük, de soha nem ismertem meg őket behatóan.

Draco felhorkant.

 – Te aztán tényleg nehéz eset vagy, nem igaz?

 – Már miért lennék? – tiltakozott Harry.

 – Arra használni őket, hogy elveszítsd a szüzességed teljesen mardekáros módszer volt – világosította fel Draco vontatott hangon. – Mégis azt kell mondjam, hogy múlt tavasszal úgy hagytad el a Roxfortot, hogy még mindig nagyon is griffendéles voltál.

Harry vállat vont.

 – Van benne igazság, de tisztában voltak vele, hogy kihasználom őket, és nem volt vele bajuk.

Harry lágyan megcsókolta Dracót.

 – Tehát, mostanra végeztünk ezzel a megbeszéléssel?

 – Miért? Van valami egyéb ötleted? – vigyorgott Draco.

Harry viszonozta a vigyort.